Valószínűleg sokaknak ismerős az érzés, amikor étteremben, boltban, esetleg a hotelban a zene túl hangos, vagy hogy egyáltalán nem szól – mindkettő ugyanolyan nyugtalanságot, diszkomfortérzetet vált ki. Ha ennek a jogi hátterét vizsgáljuk, akkor nagyon leegyszerűsítve az történik, hogy a zenészek szórakoztatják a vendégeket – még úgy is, ha nincsenek élőben ott –, ezért pedig a hely tulajdonosa jogdíjat fizet nekik az Artisjuson keresztül.

De hogy működik ez a gyakorlatban?

Ha egy kicsit távolabbról közelítjük meg a kérdéskört, akkor azt kell látni, hogy minden dalfelhasználás engedélyköteles. Vagyis ahogyan gyerekként megtanultuk, hogy mikor másnak a játékát szeretnénk használni, arra engedélyt kérünk, úgy a dalok használatára is ez lenne a normális ügymenet. Nyilvánvalóan lehetetlen feladat egy étterem üzletvezetőjeként vagy egy panzió tulajdonosaként egyenként írogatni Lady Gaga vagy a Halott Pénz menedzsmentjének, hogy engedjék már meg, hogy játszák a dalaikat. Ebben segít a közös jogkezelés – az Artisjus segítségével a vendéglátóhelyek, üzletek, hotelek és szórakozóhelyek mindezt egykapusan, közvetlenül intézhetik.

Nem mindegy, hogy otthon a családdal, vagy a többi vendéggel az étteremben hallgatunk zenét

A hanghordozó megvásárlásával vagy egy streaming előfizetéssel csak arra kaptunk engedélyt, hogy mi és a családunk otthon, saját felhasználásra élvezze azt. Nyilván senkit nem lehet felelősségre vonni, ha kölcsönad egy lemezt, az már viszont túllép a magánfelhasználás fogalmán, ha ezt nyilvános helyen – mondjuk egy étteremben vagy egy szórakozóhelyen – hallgatjuk (tévé esetén nézzük) másokkal.

Felmerül a kérdés, hogy ha már egyszer befizette a rádió vagy a tévé a jogdíjat, vagy az benne van a megvásárolt hanghordozó árában, miért kell újra fizetni vendéglátóhelytulajdonosként? Ennek megértéshez a következőket érdemes végiggondolni:

A közös jogkezelés egyik fontos alapelve az, hogy a teherviselés is közös legyen. Vagyis amikor a dalszerzők és a zenészek a dalaik felhasználása után megkapják az őket megillető összeget, annak megfizetése ne jelentsen aránytalanul nagy terhet senkinek. Gondoljuk bele, hogy egy rádióállomás több ezer vendéglátóhelyen és boltban szólhat. Ha azt mondanánk, hogy ezek az éttermek, kávézók nem fizetnek jogdíjat, akkor vagy a rádiónak kellene irreálisan magas jogdíjat fizetnie a szerzőknek, vagy egy olyan sláger alkotói, akiknek a szerzeménye a csapból is folyik és az egész ország ismeri és énekli, csupán pár száz forintot kapnának az elszámolási időszak végén.

Fontos tudatosítani, hogy a dalszerzők (és szövegírók) terméke a zene, ami elengedhetetlen a mentális egészséghez, amihez emlékek kapcsolódnak – és ez mind segíti azt, hogy a vendégek kellemes hangulatba kerülve minél több időt töltsenek az éttermekben és szálláshelyeken. Ahogyan teljesen természetes, hogy egy pék, a hentes, az autószerelő vagy bármelyikünk pénzt kér a produktumáért, úgy a zenészek és dalszerzők jogdíja is ugyanezt a célt szolgálja.

Hogyan lehet a zenelejátszás legális? 

Azok a vendéglátóhelyek, ahol zene is szól – fontos, hogy a tévé használata is beleértendő –, fel kell vegyék a kapcsolatot az Artisjusszal, már a zeneszolgáltatás megkezdése előtt.  (Magánszálláshelyek ide kattintva, más szálláshelyek pedig ezen az oldalon.)