GYIK

Gyakori kérdések

Erről bővebben az Artisjus oldalán tájékozódhat.

Az oldal üzemeltetője és szakmai partnere az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, melynek feladata a magyar és külföldi szerzők jogainak kezelése.

Igaz. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében (BH 1992/98) megállapította azt, hogy ha egy közönség számára nyitva álló helyen TV készülék üzemel, vélhetően zeneszolgáltatásra is használják. Az ügyben az üzlet üzemeltetője azzal védekezett, hogy kizárólag hírműsorokat néz a készüléken, és ezt a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el. A hír- és sportcsatornák egyébként rendszeresen tartalmaznak zenét. Azoknak, akik üzletében van zeneszolgáltató készülék, de az elromlott vagy soha nem kapcsolják be, azt tanácsoljuk, hogy távolítsák el onnan a készüléket, így a jogdíjfizetés elkerülhető. Hivatalos tájékoztatónk zenelejátszásra alkalmas berendezések néma használatáról

Az Artisjus nem csak magyar szerzőket képvisel, hanem – a külföldi szerzői jogvédőkkel kötött képviseleti szerződések alapján – a teljes világrepertoárt. A külföldi szerzők a jogdíjat saját jogvédő társaságuk útján kapják meg az Artisjus átutalását követően.

A zenegépes gépzenei szolgáltatás a vendégek számára magasabb értékű, ezért a szerzői jogdíja is magasabb, mint a hagyományos rádiós vagy például CD-lejátszós zeneszolgáltatás esetén. A zene lejátszása után a jogdíjakat mindig a lejátszó eszközt tartalmazó helyiség (étterem, stb.) üzemeltetője köteles megfizetni, mert ebben az esetben ő a zenefelhasználó, ez független attól, hogy ki a zeneszolgáltató eszköz tulajdonosa. Természetes azonban, hogy a zenegép készítője is fizet jogdíjat azért, ha a zeneszámokról másolatot készít a zenegépében, pl. annak merevlemezén.

A szerzői jogdíjhoz hasonlóan Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége, hogy a gépzenei felhasználások esetén a felvételen közreműködő zenészek, énekesek, valamint a felvétel előállítója (a lemezkiadó) is díjban részesüljön. Ezt a díjat – az előadókat képviselő EJI, valamint a lemezkiadókat képviselő MAHASZ megbízása alapján – szintén az Artisjus szedi be (egyablakos ügyintézés), de felosztásukról az említett másik két szervezet intézkedik.

A befizetett jogdíjból az Artisjus levonja kezelési költségét, és ezt követően felosztási szabályzata alapján felosztja azt a szerzők között. Mind a kezelési költség mértékét, mind a felosztási szabályzatot a szerzőkből álló, demokratikusan választott testületek állapítják meg. Élőzene esetén mindig a szervező által adott részletes elhangzási adatok alapján osztjuk fel a jogdíjat, minden egyes játszott mű beazonosításával. Gépzene esetén a szerzői jogdíjakat a pontosan rendelkezésünkre álló rádió, televízió, hangfelvétel és élőzene adatokból képzett kosár alapján osztjuk fel. Itt az Artisjus által beszedett előadóművészi és hangfelvétel-előállítói díjat az EJI, illetve a MAHASZ osztja fel.

Erről bővebben az Artisjus oldalán tájékozódhat.

A jogdíj pontos mértékét a névre szólóan kiküldött jogdíjfizetési értesítőben közöljük rendszeresen. A beküldött adatszolgáltatási lapon szereplő adatokat alapul véve, az Artisjus állapítja meg a fizetendő jogdíjat az aktuális évi tarifa alapján.

Nem az. A szerzői jogdíj több ok miatt sem tekinthető adónak: Először is: a bevételek nem az államkasszát gyarapítják, hanem a szerzőkhöz jutnak vissza. Másodszor: a szerzői jogdíjaknak nem közjogi, hanem kifejezetten magánjogi alapja van. A művek felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges, és ennek az engedélynek az “ára” a jogdíj. A szerzők világszerte egyesületekbe tömörülnek, hogy egy kézből adják ezeket az engedélyeket. Harmadszor: a beszedést sem egy állami hatóság végzi, hanem a szerzők egyesülete saját maga lép fel a jogdíjak beszedése érdekében.

Egy hangfelvétel megvásárlásával a vevő nem szerez jogot a zeneszámok nyilvános lejátszására. Minden egyes felhasználás új engedélyt igényel – ez a szerzői jog egyik nemzetközileg ismert alapelve, amely azt a célt szolgálja, hogy a szerzők, előadók és gyártók anyagi fenntartásának költségeit mintegy “szétporlassza” mindazon személyek között, akik azzal kapcsolatban felhasználást végeznek, ne az “első láncszem” fizessen mindent.

A rádió, a lemezkiadó saját felhasználása tekintetében fizet jogdíjat. Minden egyes felhasználás új engedélyt igényel – ez a szerzői jog egyik nemzetközileg ismert alapelve, amely azt a célt szolgálja, hogy a szerzők, előadók és gyártók anyagi fenntartásának költségeit mintegy “szétporlassza” mindazon személyek között, akik azzal kapcsolatban felhasználást végeznek, ne az “első láncszem” fizessen mindent.

Másolatot készíteni a felvételekről csak magáncélra lehetne! Ezért van az, hogy másolt CD-ről nem szabad nyilvános zeneszolgáltatást nyújtani, csak akkor, ha a másolatot a megfelelő – tehát a másolást megengedő – engedélyek birtokában készítették. (Ilyen például a kereskedelmi forgalomban kapható lemez.) A lejátszás pedig csak akkor jogszerű, ha az Artisjusnak a gépzenei nyilvános előadási jogdíjat megfizeti.

A zeneszolgáltatást előre kell bejelenteni az Artisjushoz. A jogdíjfizetés az Artisjus által kiállított fizetési értesítő alapján történik. Természetesen az Artisjus számlát bocsát ki a felhasználó javára, amely 27% áfát tartalmaz.

Az Artisjus a zeneszerzők és a szövegírók nevében biztosított felhasználási engedélyt nem csak jogi személyeknek, hanem természetes személyeknek is biztosítja. A magánszemélyekkel kötött szerződések esetében is ellenőrizzük az azonosítási adatokat.
copyright by